Egy bonyolult ősemlős Az evolúció egyik fura teremtménye a paradoxus névre is keresztelt kacsacsőrű emlős, amely az emlősök között az egyik legrégebben kialakult faj közé tartozik. A furcsa kinézetű élőlény már sokszor meglepte a természettudósokat, legelőször felfedezésekor, napjainkban pedig azzal, hogy a többi emlőshöz képest rendkívül bonyolultan dől el az állat neme. Nem könnyű eldönteni, hogy mi a furcsább: maga az állat vagy az, ahogyan élőlény lesz belőle. A szóban forgó állat - ezt muszáj előre leszögezni - nem egy kacsa és egy vakond kereszteződése, hanem az evolúció alkotta olyanra, amilyenre sikeredett. Aki eddig még nem jött rá, hogy milyen állatról van szó, annak eláruljuk, hogy a kacsacsőrű emlősről (Ornithorhynchus anatinus) lesz az alábbiakban szó. Illetve arról, hogy az állat kromoszómapárjait vizsgálva milyen következtetésekre jutottak a kutatók. Csőr egy emlősön - ez már önmagában furán hangzik, nem véletlen, hogy a jó öreg Brehm Állatvilágában megemlítik régi elnevezését is: Paradoxus. Hazájában a bennszülöttek többféle néven ismerik: mallangong, tambriet, tohumbuk és mufflengong a neve. A gyarmatosító fehér ember sokáig Platypus néven ismerte, Ausztráliában sokfelé még mindig így nevezik, annak ellenére, hogy a tudomány egy bogárfajt már hamarabb illetett ezzel a névvel. A kacsacsőrű emlős nagyjából 210 millió évvel ezelőtt megjelent emlősök legősibb jellegű képviselője a Földön. A primitív tojásrakó emlősök közé tartozik, mely kategória rajta kívül mindössze két másik fajnak ad otthont, bár azok külön családba tömörülnek. A két másik túlélő faj a hosszú orrú és a rövid orrú hangyászsün. Szegény kacsacsőrű a legmagányosabb fajok egyike a világon, hisz olyan családba tartozik, melynek ő az egyedüli képviselője.